Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.jpg

Mezősi László vagyok, amatőr futó, tízszeres maratonista, egyszeres ultrás...:)
Segíteni szeretnék azoknak, akik már benne vannak a korban és kedvet éreznek a futáshoz, de még nem vágtak bele és azoknak is, akik már futnak és szeretnének hosszabb távnak is nekivágni. A legtöbb maratonról szóló beszámolót olyanok írják, akik 40 év alattiak, 3 - 3 és félóra alatt lefutják a távot. Az ő felkészülésük, tapasztalatuk nem minden esetben követhető egy fejlett korú esetében, aki ráadásul még akár kezdő is lehet.
Írásom szubjektív, egy út a lehetségesek közül, hogy képes legyél lefutni egy maratont.

2008 óta futok rendszeresen. Teljesen az alapokról kezdtem, 100 méter után már kapkodtam a levegőt. Különösebb terveim nem voltak a futással, inkább csak próbálgattam magam. 2009-ben indultam először egy 6,5 km-s versenyen. Megtetszett a légkör, a verseny hangulata. Amikor nem sokkal később egy 10 km-s versenyen vettem részt azt gondoltam ez a csúcs ennél hosszabb távot nem futok. Aztán jött a 15 km és ezután már felmerült bennem, ha ez megvolt, akkor irány a félmaraton, mert azt a versenyt és távot már hívják „valaminek”.
2010-2011-es év a 21 km-es távokkal telt, illetve még annyi történt, hogy 2011-ben lefutottam az első Velencei-tó körömet a Tóparti-futóparti keretében, ami 28 km. 2011 végére jutottam oda, hogy maratont akarok. Nagyon lényeges már kisebb távok esetén is, hogy fejben megérjen a döntés, hisz a monotonitás, a kitartás, a holtpontok túlélése már nem a fizikai felkészültségtől függ, hisz azt már megszerezted, hanem az akarati tényezőktől. Úgy éreztem van már kellő tapasztalatom, ismerem magamat annyira, hogy sikeresen lefussam a 42 km-t.
Alapos felkészülés után 2012 tavaszán lefutottam az első maratonomat. Az én futómúltamból, életkoromból törvényszerűen nem következhet eget rengető eredmény, de a célomat, hogy 5 óra körül célba érjek sikerült teljesíteni. A célba érkezés érzését, élményét nem lehet leírni, azt meg kell élni…
J